A médiatörvény 2021 nyári módosítása óta foglalkoztatja a szakmát és a közvéleményt, hogy mi minősül a homoszexualitás népszerűsítésének. A kérdésre az NMHH Médiatanácsa adta meg a választ legújabb klasszifikációs ajánlásában. Hogy ez mennyire megnyugtató a piac és az érintettek számára, kiderül a blogcikkből, és persze a későbbi jogalkalmazásból.
MIÉRT KÉSZÍT A MÉDIATANÁCS KLASSZIFIKÁCIÓS AJÁNLÁST?
A Médiatanács a médiatörvény alapján 2011 óta ajánlásban teszi közzé a kiskorúak védelmében alkalmazott korhatár-besorolásnál irányadó részletes szempontjait. Az ún. klasszifikációs ajánlás a szakmai szereplők számára azóta fontos sorvezetőként szolgál a filmek és egyéb műsorszámok helyes korhatárbesorolásához.
A kiskorúak védelmének 1996-os médiatörvénnyel bevezetett rendszerének alkalmazása során az elmúlt 25 évben gazdag joggyakorlat alakult ki. A szexuális tartalmak korhatárbesorolása a nemi orientációtól függetlenül a szexualitás megjeleníthető mértékéhez igazodott. A szexualitást megjelenítő tartalmak megítélésében az volt a döntő, hogy azokban a nemiség közvetetten vagy közvetlenül, naturálisan jelenítik meg.
ÚJ TÍPUSÚ FELNŐTT TARTALOM
Az explicit erőszakot és öncélú szexualitást megjelenítő tartalmak mellett 18-as korhatárjelzéssel sugározható szexuális tartalmak új típusa jelent meg a 2021. július 8-án hatályba lépett módosításával.
Eszerint a homoszexualitás megjelenítése abban az esetben is felnőtt tartalomnak minősül, ha annak ábrázolása nem közvetlen, naturális vagy öncélú.
Ennek megfelelően a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásban csak 22 óra után, rádióban 23 óra után kerülhetnek műsorba LMBTQ+ tartalmak.
A szabályozással kapcsolatos alkotmányos aggályokat én is vizsgáltam már korábbi blogcikkemben, és azok számos fórumon elhangzottak.
HOMÁLY A HOMOSZEXUALITÁS NÉPSZERŰSÍTÉSÉT ILLETŐEN
Míg a módosított médiatörvény a „népszerűsítése, megjelenítése” fordulattal a népszerűsítést és a megjelenítést eleve nem választja el egymástól, a reklámtörvény már kizárólag a népszerűsítés szót használja a homoszexuális tartalmakra vonatkozó korlátozások bevezetésénél. Mivel nem lehet eldönteni, hogy a vesszővel elválasztás „és” vagy „vagy” logikai kapcsolatot jelöl a két szó között, a médiatörvény alapján az sem kizárt, hogy a bemutatás egyúttal népszerűsítésnek is minősül.
A jogalkalmazás számára a 2021. július 8-i hatálybalépés óta adja magát a kérdés: a bemutatás egyben népszerűsítés is?
Két hónappal a médiatörvény módosítását követően a Médiatanács új klasszifikációs ajánlásában fejtette ki, hogy mikor minősül egy szexuális kisebbséget bemutató tartalom a homoszexualitás népszerűsítésének.
DE MIRE VALÓ A KLASSZIFIKÁCIÓ, AVAGY A KORHATÁRBESOROLÁS?
Az ajánlás szerint a műsorszámok besorolásának célja, hogy a gyermek és az ifjúság védelmet élvezzen olyan műsorokkal szemben, amelyek az önmagáért felelős és a társadalmi együttélésre alkalmas személyiség kialakulását veszélyeztethetik. Mivel a törvényi felsorolás a lehetséges ártalmak tekintetében nem taxatív (azaz nem kimerítő), ezért az ajánlás egyfajta sorvezetőt ad a jogalkalmazók számára a médiatörvénynek való megfeleléshez.
MI AZ ÚJ KLASSZIFIKÁCIÓS AJÁNLÁS CÉLJA?
Az ajánlás célját és legfontosabb elveit rögtön az elején leszögezi a Médiatanács.
A Médiatanács a potenciális ártalmak tekintetében kíván eligazítást adni a médiaszolgáltatók számára a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések betartásához.
Általánosságban véve a Médiatanács azokat a tartalmakat tekinti kiskorúak fejlődésére ártalmasnak, amelyek olyan magatartásmintákat, világnézeteket vagy értékrendet támogatnak, amelyek a társadalmi normákkal, így különösen az alkotmányos alapértékekkel szemben állnak.
Rögtön az elején leszögezi azonban, hogy ez a védelem nem jelentheti ugyanakkor bizonyos témák tabúsítását. A teljes kontextust és üzenetet kell a kiskorúak életkori szakaszokkal összefüggő értelmi és feldolgozási képességeire tekintettel értékelni. A besorolás pedig függhet attól, hogy egy adott műsor vonzó, vagy elítélendő példaként mutatja be a kritikus tartalmat.
A Médiatanács szerint „a besorolás általában nem szakkérdés, akkor válna azzá, ha a műsorszám besorolásához szükséges ismérvek meghaladnák a társadalom általános értékrendjét”.
ÁLTALÁNOS KLASSZIFIKÁCIÓS ELVEK
A Médiatanács általános elvként rögzíti, hogy az egyes műsorszámok besorolásakor a „témakifejtés tesztjét” kell alkalmazni:
- a műsorszámban megjelenik -e valamilyen ártalom,
- az ártalom milyen súllyal kerül bemutatásra,
- a tematizált ártalmat milye módon ábrázolta a műsor (követendő vagy elítélendő példaként),
- fellelhetők -e olyan eszközök, amely a védett korcsoportnak segítenek az ártalmas tartalomtól való távolságtartás kialakítására.
Fontos elv, hogy a produkció művészi értéke közömbös a kiskorúakra ártalmas tartalom megítéléséve. A Nemzeti Filmiroda filmekre vonatkozó klasszifikációja pedig kötelező erővel bír a Médiatanács számára is.
MIÉRT ÁRTALMAS A KISKORÚAKRA A SZEXUÁLIS KISEBBSÉGEKET MEGJELENÍTŐ, NÉPSZERŰSÍTŐ TARTALOM?
A törvénymódosítás indokolása szerint a szexuális kisebbségek népszerűsítése, megjelenítése alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.
A jogalkotó ennek részleteibe nem bocsátkozott, az új típusú ártalom bevezetésének megfontolásait tulajdonképpen az ajánlásból olvashatjuk ki.
A szexualitás megengedhető mértékét illetően a Médiatanács az ajánlásban rögzíti, hogy azok a műsorszámok, melyek a szexualitást öncélúan ábrázolják, a homoszexualitást vagy a születési nem megváltoztatását propagálják, az V. korhatári kategóriába sorolandók (18 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámok).
A Médiatanács megállapítja, hogy „a kiskorúak esetében gyakran megnő a hagyományos társadalmi normáktól eltérő minták iránti fogékonyság, aminek következtében a megszokott szociális és szexuális értékektől való eltérések számukra vonzó életformaként jelenhetnek meg.”
AZ LMBTQ+ TARTALMAK KLASSZIFIKÁCIÓS MÉRCÉJE
Az ajánlás mindenképpen előremutató abban, hogy a szexuális kisebbségek bemutatását nem általában tekinti tilalmazottnak a Médiatanács.
(Ezt a megfontolást követte a Médiatanács abban a határozatában is, amelyben az RTL Klubon Barátok közt egyik epizódjában megjelenő leszbikus csókot nem minősítette kiskorúakra ártalmas tartalomnak.)
A népszerűsítését mércéje, hogy a homoszexualitást és a szexuális kisebbségeket bemutató tartalom meghatározó, lényegi eleme -e a műsorszámnak, illetve a homoszexualitást követendő magatartásként ábrázolja, népszerűsíti -e.
A meghatározó elem és a népszerűsítés szempontja azonban némiképp összecsúszik, amikor a Médiatanács megállapítja, hogy meghatározó elemről akkor van szó, ha a műsorszám középpontjában a homoszexualitás és a nemváltás „értékeinek, előnyeinek, különlegességének, egyediségének hangsúlyozása áll”.
MI SZÁMÍT A HOMOSZEXUALITÁS NÉPSZERŰSÍTÉSÉNEK?
Az ajánlás legizgalmasabb része kétségkívül az, hogy mi számít a homoszexualitás népszerűsítésének.
A népszerűsítés mértéke a homoszexualitás és a nemváltoztatás társadalmi normaként, a hagyományos szexuális életviteltől vonzóbb, követendő életformaként történő bemutatása.
Az ajánlás ekként minősíti a médiatartalmakban megjelenő „propaganda tevékenységet”, melyek célja ezen ideológiák, nézetek terjesztése, a koskorúak érzelmi befolyásolása, a kommunikáció eszközeivel történő meggyőzése.
A HETEROSZEXUALITÁS MINT A TÁRSADALOM ÁLTALÁNOS ÉRTÉKRENDJE
Az ajánlás a törvénymódosítás indokolásának fundamentumát követi. Bár nem mondja ki, de a fenti meghatározásokból egyértelműen kiolvasható, hogy a heteroszexualitást társadalmi normának, a társadalom általános, követendő értékrendjének tekinti. Tulajdonképpen minden, ami ezt az értékelsőséget megbontja, vagy megkérdőjelezi, a homoszexualitás népszerűsítésének tekinti.
BEMUTATNI AZÉRT FINOMAN LEHET A HOMOSZEXUALITÁST IS
Jó hír, hogy az ajánlás abban is irányt mutat, hogy mikor nem minősül problematikusnak a homoszexualitás és a kisebbségek bemutatása. A gyengédséget, a szeretetet, vagy az összetartozást homoszexuális kapcsolatokban is meg lehet jeleníteni. Így a puszi, az ölelés, kézen fogva sétálás, csók még belefér a megjelenítésbe, ha az nem központi, hangsúlyos eleme a médiatartalomnak.
Igaz, a 18-as korhatárjelzésre ajánlott tartalmak felsorolása inkább elbizonytalanít, mint eligazít a fenti szempontok következetes alkalmazásában (különösen pl. Adéle élete, Mindent anyámról, Szólíts a neveden c. filmek esetében).
TOVÁBBRA IS ELTÉRŐ MÉRCE A SZEXUÁLIS TARTALMAK MEGÍTÉLÉSÉBEN
Az eltérő mérce a szexuális tartalmak tekintetében a Médiatanács ajánlásában is meghatározó.
Míg heteroszexuális kapcsolatok esetében a 18-as korhatárkarikához többé kevésbé explicit szexualitás megjelenítésére is szükség van.
A “meleg” jelenetek nem csak akkor minősülnek felnőtt tartalomnak, ha nyílt szexualitást tartalmaznak, hanem bármilyen homoszexualitást megjelenítő tartalom csak nagykorúak számára mutatható be a lineáris médiában.
ÚJ TÍPUSÚ KLASSZIFIKÁCIÓ A JOGALKALMAZÁSBAN
A jogalkotó nyíltan eltérő mércéje a heteroszexuális és homoszexuális tartalmak bemutatása között tehát várhatóan a jogalkalmazásban is meg fog jelenni.
A Médiatanácsnak az ajánlásban említett „propagandatevékenység” mércéje ugyanakkor elég menekülőutat ad, hogy csak kivételes esetben minősítsen V. kategóriába tartozónak egy szexuális kisebbségeket bemutató tartalmat.
Amennyiben a médiaszolgáltató továbbra is bizonytalan az új típusú kiskorúakra ártalmas tartalmak megítélésekor, akkor a legbiztosabb a Médiatanács előzetes állásfoglalását kérni egy konkrét műsorszám klasszifikációjának megítélésében.
Ez mindössze 20.000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésébe kerül a médiaszolgáltatónak, a testületi döntés idejét azonban be kell kalkulálnia a programming során.
Legutóbbi hozzászólások