fbpx

Ingyenes -e a Facebook szolgáltatása, ha a célzott hirdetésre is alkalmas adatainkkal fizetünk a haszanálatáért?

A Kúria a GVH 1,2 milliárd forintos bírságát felülvizsgáló eljárásában nem minősítette tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak a Facebook “ingyenes és az is marad” állítását azért, mert a fogyasztók hirdetések célzására alkalmas adataikkal fizetnek a közösségi média platform szolgáltatásaiért. Blogcikkemben azt vizsgálom, hogy milyen tanulságokat lehet levonni az ítéletből az adattranszferrel járó digitális szolgáltatásokra vonatkozóan.

A FACEBOOK INGYENESSÉGÉRE VONATKOZÓ ÁLLÍTÁSOK

A Gazdasági Versenyhivatal 5 évvel ezelőtt indított versenyfelügyeleti eljárást annak vizsgálatára, hogy a Facebook szolgáltatásának ingyenességére vonatkozó állítások tisztességtelen (azon belül is megtévesztő) kereskedelmi gyakorlatnak minősülnek -e a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény (Fttv.) szerint.

A vizsgálat tárgyát a Facebook nyitóoldalon és súgúközpontjában közzétett állításai képezték.

A Fecebook 2010-től kezdődően az alábbiak szerint hozta a közönség tudomására szolgáltatása ingyenességét:

a nyitóoldalon

→2010-2017 „ingyenes és bárki csatlakozhat

→2017-2019 „ingyenes és az is marad”

→2019- „gyors és egyszerű”;

a súgóközpontban pedig az alábbi volt olvasható:

„A Facebook használata pénzbe kerül? Nem. A Facebook ingyenes oldal, és soha nem fogja megkövetelni, hogy további használatáért fizetni kelljen.”

A FACEBOOK INFORMÁCIÓS GYAKORLATÁNAK VIZSGÁLATA

A GVH eljárása során is megfigyelhető az adatvédelmi és a versenyjogi-fogyasztóvédelmi kérdések konvergenciája, amely a hasonló külföldi eljárásokban is tendencia. A versenyhatóság vizsgálta a Facebook információs gyakorlatát a GDPR-ral összefüggésben.

A GVH ennek keretében megállapította, hogy a Facebook felhasználók mint fogyasztók vonatkozásában az alábbi adatkezeléssel járó műveletek egyűttal ügyleti döntésnek is minősülnek:

  • a platformra belépés,
  • a regisztráció,
  • a FB profil létrehozása,
  • a platformon a felhasználói aktivitás,
  • a platformról elérhető szolgáltatások igénybe vétele,
  • a termékek megrendelése,
  • a platformon kívüli oldalak kedvelése, megosztása,
  • a frissítések/beállítások, adatvédelmi hirdetések célzását segítő beállítások/hiánya,
  • profil törlése.

A GVH HATÁROZATÁNAK LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI

Ha az ügyleti döntések során a fogyasztóban nem tudatosult, hogy az adott termék  egy piaci szolgáltatás, és azt nem minden kötelezettség és elköteleződés nélkül használja, akkor tévedésben volt a termék lényegét és ellenértékét illetően.

A GVH álláspontja szerint az ingyenességre utalás befolyásolta a fogyasztókat az ügyleti döntésük meghozatalában.

A Facebook szolgáltatásának egyértelmű ellenértéke az adat: „barter jellegű ügylet”, ahol a fogyasztó a szolgáltatás használatért az adataival teljesíti a szolgáltatás ellenértékét. A felhasználó ellenértékként nyújtott adata: a regisztráció során megadott személyes adatok és a felhasználói aktivitás során szolgáltatott személyes adatok. A Facebook részére akkor válnak pénzzé a megadott adatok, amikor a hirdetők kereskedelmi gyakorlatot (hirdetést) tesznek közzé a weboldalon.

A GVH ÁLTAL HASZNÁLT JOGALAP

Az ingyenesség valótlansága az Fttv. melléklete szerinti feketelistás keresledelmi gyakorlat, vagyis a törvénynél fogva tisztességtelennek minősül:

Az áru „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével, illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell.

A GVH-t a feketelistás gyakorlat tisztességtelensége tekintetében nem, csak a tényállás megvalósulásával kapcsolatban terheli bizonyítási teher. Ennek ellenére a versenyhatóság nem a feketelistás magatartás, hanem az Fttv. általános megtévesztés klauzulája alapján állapította meg a jogsértést:

6. § (1) Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt – figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére – olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében, és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas:

(…)

c) az áru ára, illetve díja, az ár, illetve díj megállapításának módja, különleges árkedvezmény vagy árelőny megléte (…)

Vélhetően a GVH a “fizetnie kell” kifejezés bizonyítását a könnyebb bizonyítási teher mellett is nehezebb útként értékelte, mint annak a bizonyítását, hogy a fogyasztó által megadott személyes adatok a szolgáltatás “áraként”, illetve “díjaként” értelmezhető.

A GVH SZERINT ADATKEZELÉSI SZABÁLYZAT ELFOGADÁSA SEM MENTESÍT

A GVH határozatában azzal érvelt, hogy az ingyenességre vonatkozó állítás alkalmas volt arra, hogy megtévessze az átlagosan, körültekintően eljáró fogyasztót. Ha ugyanis tudta volna, hogy az ingyenes Facebook regisztráció és használat valójában komplex adatok kezelésével járó, így jelentős piaci értékkel bíró közreműködést feltételez, más ügyleti döntéseket hozhatott volna a Facebook használata kapcsán.

A versenyhatóság az adatkezelési tájékoztatást is vizsgálva megállapította, hogy az ingyenesség valótlan állítása miatti felelősség alól az adatkezelési szabályzat elfogadása sem mentesíti a Facebookot.

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÁLTAL VIZSGÁLT KÉRDÉS ÉS AZ ÍTÉLETÉBEN ADOTT VÁLASZOK

A Fővárosi Törvényszék szerint a közigazgatási jogvita releváns kérdése az, hogy a Facebook által alkalmazott ingyenességre vonatkozó állítás az Fttv. 6. § (1) c) szerinti ár, illetve díj fogalomkörébe tartozik –e.

Álláspontja szerint a Facebook alappal hivatkozott arra, hogy az ingyenes szó a magyar értelmező kéziszótár szerint pénzbe nem kerülőt jelenti, illetve azt, hogy valakit a díj fizetése alól felmentettek. A GVH a jogszabályi rendelkezés értelmezését túllépve saját maga által is elismerten kiterjesztő értelmezéssel állapította meg a Facebook terhére a jogsértést. A díj fogalomkörébe az adatot pusztán jogértelmezéssel nem lehet belevonni, mert ez a jogalkotás feladata.

Az adatvédelmi szabályzat elolvasásával pedig megismerhető a Facebook komplex üzleti stratégiája megismerhető volt.

A GVH FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELME

A GVH felülvizsgálati kérelmében továbbra is ragaszkodott a megtévesztő kereskedelmi gyakorlathoz.

Az ingyenességre történő hivatkozás alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére, mert

•csökkentette a fogyasztó körültekintését,

•elaltatta éberségét,

•alapvetően befolyásolta a fogyasztó döntéshozatali folyamatát.

A GVH kiállt amellett, hogy a személyes adatok értékkel bírnak. A fogyasztó ellenszolgáltatása nem csak az, hogy engedélyt ad a személyes adatai kezeléséhez, hanem emellett tűri a hirdetések megjelenését is („a hirdetések többségükben rabolják a fogyasztók idejét”). A magyar fogyasztó meglátva az ingyenességet a Facebook nyitólapján, nem gondolkodik el azon, hogy a felperes miből fedezi az oldal fenntartását.

A KÖZIGAZGATÁSI JOGVITA FŐ KÉRDÉSE A KÚRIA SZERINT

A Kúria szerint a legfőbb eldöntendő kérdés, hogy a Facebook használatának ingyenessége állítása az Fttv. 6. § (1) c) alá eső magatartásnak minősülhet –e akkor, ha a fogyasztó hozzájárulásával átadott személyes adatokat a Facebook úgy adja tovább üzleti partnereinek (praktikusan a hirdetőknek), hogy ezzel a fogyasztó célzott, személyre szabott hirdetést kap.

A Kúria a szerint a Facebook nyitóoldalán szereplő “ingyenes és az is marad” állítása ha a nyitóoldal megnyitásakor ingyenesnek értékeli a fogyasztó a szolgáltatást, akkor ebben nem lesz változás. A Súgóközpont tájékoztatásában pedig egyértelmű utalás található arra, hogy az „ingyenesség” pénzbeli ingyenességet jelent.

Az egyetlen jogilag értékelendő kérdés: ingyenes –e a Facebook szolgáltatása, ha a felhasználók nem egyszerű, hanem célzott hirdetéseket kapnak.

ADATVÉDELMI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI JOGI KÉRDÉSEK SZÉTVÁLASZTÁSA

A Kúria hangsúlyozta, hogy a vizsgálat és az ügy tárgya a személyes adatok nem bármilyen felhasználására vonatkozott, hanem kizárólag a GVH által megállapított tényállásra. A kérdés az, hogy személyes adatok célzott hirdetések elhelyezésére vonatozó használata minősül –e árnak (díjnak).

Nem volt tárgya azonban az ügynek, hogy a fogyasztó mennyire volt tisztában azzal, hogy  az adatait felhasználják, és hogy mire, mert ez nem fogyasztóvédelmi, hanem elsősorban adatvédelmi kérdés.

A KÚRIA ÍTÉLETÉNEK LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI

A GVH által a Facebook használatáért cserébe adott adat/információ és a célzott reklámok „tűrése” nem tartozik az Fttv. 6. § (1) c) hatálya alá, vagyis az nem az áru ára, díja. Az „ár”és a „díj” a fogyasztó szempontjából azt jelenti, hogy szolgáltatás mentes a pénzügyi és egyéb ellenszolgáltatástól.

A digitális piacok fejlődése valóban felvetheti az ellenszolgáltatás fogalmának átalakulását, de a GVH jogértelmezése szerinte is átlépi a jogalkalmazói kereteket, ez a meghatározás jogalkotói feladat.

Ellenszolgáltatásnak csak az olyan hátrány tekinthető az Fttv. 6. § (1) c) alkalmazásában, amelya szolgáltatás természetéből immanens módon nem következik,közvetlenül hat és szignifikáns = ügyleti döntés befolyásolására érdemben képes/alkalmas.

A GVH-t terhelte a bizonyítása, hogy a fogyasztót az ingyenességről szóló tájékoztatás olyan ügyelti döntés meghozatalára késztette, amelyet egyébként nem hozott volna meg  – de ezt nem tudta bizonyítani.

AMIT SENKI SE VITATOTT: A SZEMÉLYES ADATOKNAK ÉRTÉKE VAN

A Kúria szerint a fogyasztó az adatvédelmi szabályzat és az ÁSZF elfogadásával azonban tisztában kell legyen azzal, hogy adatokat ad át, kifejezett hozzájárulását adja az adatok kezeléséhez. Közömbös, hogy a Facebook üzleti partnereitől pénzben kifejezhető ellenszolgáltatáshoz jut. A fogyasztót ugyanis ezáltal a szolgáltatóval fennálló jogviszonyból érdemi hátrány nem éri.

Az, hogy a fogyasztó az átadott adatai miatt célzott reklámot kap, semmilyen kimutatható többlethátrányt nem jelent a fogyasztó számára a nem célzott reklámokhoz képest. A reklámok relevanciája a célzott voltukból eredően magasabb, ezt értelmezte többlethátrányként a GVH. Az ilyen reklámok azonban a Kúria szerint hasznosabbak is a fogyasztónak, tehát az „időrablás” intenzitása csökken.

Ha nincs kimutatható hátránytöbblet az általános és a célzott reklám között, akkor nincs olyan tényező sem, ami a fogyasztót az ügyleti döntés meghozatalakor befolyásolhatta.

HIVATKOZOTT KÜLFÖLDI DÖNTÉSEK

A Facebook az eljárás során arra a németországi ítéletre hivatkozott, amely megállapította, hogy az ingyenességre vonatkozó állítás nem minősül a fogyasztók megtévesztésének.

A GVH pedig az olasz bíróság azon ítéleteit vette elő, amely a fogyasztóvédelmi kódex azon cikkeibe ütközőnek találta a felperes ingyenességre történő utalását, mely rendelkezések szerinte az UCP irányelv 6. és 7. cikke átültetésének értelmezhetők. A Kúria szerint azonban utóbbi nem derül ki az olasz ítéletekből, és az olasz ítélet elsősorban a fiók aktiválása során történő megfelelő tájékoztatást hiányolta a kereskedelmi célú adatgyűjtésről, ráadásul már a GVH határozat előtt született,  így az olasz ítélet nem releváns.

A KÚRIA ÍTÉLETÉNEK ELVI TARTALMA

A Kúria ítélete elvi jelleggel a következőket mondta ki:

  • Az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában, áru/szolgáltatás ára vagy díja alatt (áru alatt értve a szolgáltatásokat is) a pénzügyi ellenszolgáltatáson túl minden olyan, a fogyasztónak hátrányt okozó ellenszolgáltatást is érteni kell, amely hátrány az áru természetéből immanens módon nem következik, közvetlenül hat, és szignifikáns, tehát ügyleti döntés befolyásolására érdemben képes, vagy arra alkalmas.
  • A személyes adatoknak célzott hirdetésekre való használatra átadása a fogyasztó részéről nem tekinthető olyan ellenszolgáltatásnak, amely a Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja alá tartozik.

TANULSÁGOK – KÖNNYEBB LETT -E AZ INGYENESSÉG ÁLLÍTÁSA?

A Kúria több alkalommal is hangsúlyozta, hogy csak a GVH által megállapított tényállás és jogalap keretei között  hozta meg az ítéletét, a keresethez kötöttség elvének megfelelően.

Nem zárható ki tehát, hogy a jövőben digitális piacokon jellemző személyes adatokért cserébe nyújtott „ingyenes” szolgáltatás a tisztességtelen magatartásnak minősüljön. A Kúria csupán az adott tényállás és jogalap kapcsán vonta kétségbe a GVH megállapításait.

Hiányérzetet okozhat továbbá, hogy a Kúria nem vizsgálta a Facebook által – akár felhasználói profilozásra is alkalmasan – gyűjtött adatokat, illetve a monetizáció folyamatát. Érdekes lett volna a kúriai ítéletben annak értékelésát is látni, hogy a Facebook Business Suite felületén a pay-per-click alapú hirdetéseknél egészen konkrétan is meghatározható egy célcsoportba tartozó felhasználó kattintásának ára.

Hiba lenne tehát általános iránymutatásként úgy értelmezni az ítéletet, hogy mostantól az ingyenes szót szabadon lehet azokra a szolgáltatásokra használni, ami felhasználó pénzébe nem, csak az adatába kerül.

Az ingyenesség valótlan állítása továbbra is feketelistás kereskedelmi gyakorlatnak, illetve megtévesztő gyakorlatnak minősülhet, akár abban az esetben is, ha a digitális szolgáltatás ellenértéke a felhasználó adata volt.

FELKÉSZÜL A VIBER

A Viberrel szemben jelenleg is folyamatban van eljárás az ingyenes állítás megtévesztő jellegével kapcsolatban. A hatóság azt vizsgálja, hogy jogszerűek-e a chatalkalmazást üzemeltető Viber Media S.á.r.l. kereskedelmi gyakorlatának egyes elemei, illetve a vállalkozás azon állítása, hogy az alkalmazás ingyenes – például az „ingyenes és biztonságos hívások és üzenetek” szlogen használatával.

Bár a Kúria ítélete csak a célzott hirdetésekkel kapcsolatos adattranszferre tett elvi jellegű megállapításokat, az ingyenesség kapcsán más jogalapok is szóba jöhetnek, akár egyszerre több is.

Az Fttv. 7. cikk (1) bekezdése alapján a passzív, mulasztásos megtévesztés is felmerülhet. Előfordulhat ugyanis, hogy az ingyenességről szóló tájékoztatás a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges, jelentős információ elhallgatásával vagy homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon történő rendelkezésre bocsátásával történik meg. A szakmai gondosság hiánya szintén megalapozhatja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot az Fttv. 3. § (2) bekezdése alapján, és az sem kizárt , hogy akár a feketelistás tényállást alkalmazza ezelre az esetekre a hatóság.

Egy biztos: az ingyenesség tisztességtelen állításának vizsgálata a digitális piacon továbbra is a Gazdasági Versenyhivatal fókuszában van. Az ingyenes állításokkal ezért továbbra is körültekintően kell bánni.

A GVH pedig ragaszkodik az álláspontjához, hogy “csak annak ingyenes a Facebook, aki nem használja”.

Related Posts